nem hittem volna, hogy valaha is blogírásra adom majd a fejem. eleve elutasítok mindent, amit tömegcikknek vélek. nem mintha kiríni szeretnék, inkább amolyan elvegyülősnek gondolom magam.. aztán eljött a perc, amikor ott volt a két csík a kezemben és hirtelen minden megváltozott,…

lehet, hogy ez az utolsó kerek szám a személyes találka előtt?! hogy repül az idő! olyan, mintha tegnap hívtam volna kistodi-aput izgatottan, hogy hárman vagyunk.. domborka, tudod féltve őrzöm az együtt töltött perceket, hogy egyszer elmesélhessem milyen szép, és mennyi…

hálával tartozom kistodinak, a tegnapi hasfájás elkerült, ígyhát eljött a múltidő ideje :) egészen idáig vixeltem a kislakást. mondhatnám, hogy kész, sőt mondom is, de ez korántsem igaz. sok tennivalónk van még, de ezekhez a munkálatokhoz kistodiapu jelenléte is…

az összes eddig olvasott, várható tünetet sikerült ma produkálnom. reggel egy kis séta után úgy éreztem, hogy szétszakad a hasam. rögtön utána elkezdett fájni a derekam is. semmi görcs szerencsére, csak "sima" szúrás. miután nem szűnt, hazajöttem melóból,…

kistodi egész nap cséphadart odabent, valami fontos dologgal foglakozhatott, mert szüntelenül matatott (talán épp fordul?!), a hasam minden irányba huppog. tökéletesen együttműködünk egyébként, mert én is a szokottnál ingerültebb voltam ma, eléggé összecsaptak a fejem…