egyre többet gondolok rá..

Meglehet, hogy minden úgy megy majd, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A kismamák számára írott ismeretterjesztő irodalomban a kérdés általában úgy merül fel, hogy mikor célszerű elindulni a kórházba. Első helyen említik a megfelelő erősségű méhösszehúzódásokat és/vagy a magzatvíz elfolyását. Számtalan szüléstörténet bizonyítja, hogy nem is olyan egyszerű eldönteni, mi minősül megfelelő erősségűnek. A jóslófájások rendszerint rövidek, nem fájdalmasak, a kismama csupán a méh keményedését észleli. A valódi méhösszehúzódások harminc-hatvan másodpercig tartanak, igen erőteljesek és rendszeresen ismétlődnek. Akkor érdemes kórházba indulni, ha először szülőknél öt percenként, többedszer szülőknél tíz percenként jelentkeznek.

A kórházban a kézi vizsgálat és a felvételkor készített CTG, vagyis a műszeres fájás és magzati szívhangfigyelés egyértelműen tisztázza, hogy megindult-e a szülés. Az sem szégyellnivaló, ha mégis vaklármának bizonyult az egész! Ha nem lakunk túlságosan messze a kórháztól, ilyen esetben célszerűbb hazamenni, s türelmesen várakozni. Próbáljunk úrrá lenni csalódottságunkon, s gondoljunk arra, nem versenyfutásról van szó, s jobban járunk, ha a természetre bízzuk, milyen ütemben zajlik le a szülés. Ezt persze könnyebb tanácsolni, mint végrehajtani, ám ilyenkor kincset ér, ha nyugodtan álomra hajthatjuk a fejünket. Előfordulhat, hogy a szülés még néhány napot várat magára. Jobb, ha idegeskedés helyett takarékosan bánunk erőtartalékainkkal. Aki ilyenkor lépcsőzni kezd vagy megerőltető takarításba fog bele, hátha akkor mégis megindul vagy gyorsabban halad a szülés, tévúton jár. Lehet, hogy éppen a felesleges megerőltetés miatti testi kimerültség fogja szükségtelenül elnyújtani a vajúdást.

A méhszáj tágulni kezd

A szülés megindulásának első jelei közé tartozik az eredetileg a méhnyakat elzáró nyákdugó távozása, amit enyhe vérzés is kísérhet. Ilyenkor célszerű kapcsolatba lépni az orvossal vagy a szülésznővel. Előfordulhat azonban az is, hogy a nyákdugó csak a szülés későbbi szakaszában távozik.
Lassanként tágulni kezd a méhszáj. Az orvos kézi vizsgálattal, a mutató- és a középső ujj segítségével állapítja meg, hogy hány centiméternyi, illetve hány ujjnyi a tágulat. Az egyujjnyi méhszáj nem jelenti törvényszerűen a szülés kezdetét. Már sok-sok héttel a szülés valódi időpontja előtt kinyílhat ennyire a külső méhszáj anélkül, hogy a méhnyak megrövidülne. Ebben az esetben, egyéb jelek hiányában még biztosan nincs szó a szülés megindulásáról.
Ha a méhszáj már valamennyire nyitott és a burok ép, sok kórházban rutinszerűen amnioszkópiás vizsgálatra kerül sor, melynek során a magzatvíz színét tekintik meg egy speciális műszer segítségével. A vizsgálati leletből kiderül, hogy a magzat átesett-e átmeneti oxigénhiányos állapoton, ilyenkor ugyanis magzatszurkot ürít, mely zöldesre festi a magzatvizet.
 
Burokrepedés

Mit látunk a három képen? - A rendszeres fájástevékenység megindulásakor a méhszáj egyre jobban kinyílik - Először szülőknél hat-kilenc óra hosszat is eltart, amíg láthatóvá válik a magzati fej - A tolófájások hatására végre megszületik a kisbaba

Az úgynevezett idő előtti - vagyis a rendszeres fájástevékenység megindulása előtt bekövetkező - burokrepedés esetén is célszerű kórházba indulni. Figyeljük meg, milyen színű a víz! Ha a magzat feje már rögzült a medencebemenetben, kevés víz folyik el, hiszen a fej beékelődése akadályozza a magzat mögött elhelyezkedő víz kifolyását. Ha a fej még nem rögzült, a kizúduló víz magával sodorhatja a köldökzsinórt. Ez veszélyes szövődményhez vezethet, ezért burokrepedés esetén haladéktalanul tisztázni kell, jól van-e a magzat.
A burok a szülés bármely szakaszában megrepedhet magától, s ez rendszeres fájástevékenység esetén a méhösszehúzódások erőteljesebbé válását eredményezi. A kitolási szak kezdete előtt az orvos burkot repeszt, ha ez addig nem történt meg magától. Ha a burokrepesztésre túlságosan korán kerül sor, a tapasztalatok szerint elhúzódó szülésre lehet számítani.
Ha a burok már nem ép, a kórokozók számára is nyitva áll az út. Minél hosszabb idő telik el a szülésig, és minél gyakrabban kerül sor hüvelyi vizsgálatra - akár kézzel, akár műszerrel -, annál nagyobb a fertőzés veszélye. Ha tehát nyitott burok esetén a szülés elhúzódik, rendszeresen ellenőrizni kell a magzat és az anya állapotát. A korszerű vérvizsgálati módszerek révén az is gyorsan kiderülhet, hogy az anya fehérvérsejt száma növekszik-e, vagyis kialakult-e fertőzés vagy sem.

Terhes várakozás

Ha elérkezett a szülés számított időpontja, sok kórházban befektetik a kismamát a szülészeti osztályra, hogy rendszeresen ellenőrizhessék a magzat állapotát. Azonban a tapasztalatok szerint csak a gyermekek huszonöt százaléka születik meg ezen a napon. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy meddig lehet várni a ráérős babákra. Amíg a magzatnál semmilyen aggasztó állapotromlásra, rossz ellátottságra, oxigénhiányra, csökkent lepényi működésre utaló jel nem tapasztalható, általában várni szoktak. Nehezebb a helyzet, ha a kismama a kórházi bent fekvés miatt türelmetlen, s bosszantják az ilyenkor szokványosnak számító kellemetlenségek. Igen fontos, hogy ilyen helyzetben megbeszéljük az orvossal a valódi kockázatot, s ne azt várjuk tőle, hogy "végre csináljon valamit". A szülést megindító összetett folyamatok, hormonális hatások fokozatosan alakulnak ki, hatásuk nem egyik pillanatról a másikra érvényesül. Ritka kivételektől eltekintve nyugodtan kiindulhatunk abból, hogy a baba elindul majd, ha már útra kész. Várjunk rá türelemmel és megértéssel. Ne túlesni akarjunk a szülésen, inkább engedjük, hogy saját ütemében bontakozhasson ki."