no, hát.. a tegnapi nst-vel minden klassz volt. mocorgott ezerrel a kisasszony, szerintem már tudja, ha péntek délelőtt, akkor neki produkálnia kell magát. egy összehúzódást sikerült produkálnom, viszont az indulás előtt háromszor volt pocigörcsöm, pont húsz percenként, aztán a kórházba érve elmúlt.. most picit tovább voltam a gépen, mert a nővérke elkalandozott.

aztán este dokinál voltunk. neki is tetszett nst-nk, most el is magyarázta részletesen melyik krikszkraksz, mit jelent. aztán megvizsgált, 2100ról 2110re változtunk, tehát a kiskapu tovább tárult. még mindig nem jósolt ebből semmi közelit, bár a jövő pénteki vizsgálat már tutira elmarad, mint mondja. ééés, mivel eddig részleteiben nem beszéltünk a szülésről, a látogatási tilalomról, elkezdtem kérdésekkel bombázni. az igazság az, hogy én magam sem tudtam/tudom, mit is szeretnék. nem képzeltem rózsaszín, romantikusfilmbeillő-t, de a mostani lehetőségekhez képestit sem. nem akartam kimondottan apás szülést, mert szeretnék nőként bemenni, és nőként kijönni is. biztos ezzel sokan nem értenek egyet, ez az én dilihuppom.. nem tudom mi fog történni, hogyan fogok reagálni. éa kistodi-apu sem rágta szét küszöböt, hogy bejöhessen. viszont az elején, amíg csak totyorgok, szenvedgetek, addig szerettem volna, hogy ott legyen. tuuudom, nem kívánságműsor, de ha lehetett volna még Barsot szerettem volna magam mellett tudni, akár őt a végéig is (miután tisztáztuk az ezzel kapcsolatos érzéseinket ;)). és még nincs vége a sornak, leendő kistodi-nagymama is felajánlotta, sőt követelte ;) a segítséget, és bejöveteli szándékát, lévén, hogy orvos (de persze nem csak emiatt), nagy biztonságot jelent nekem. no, szóval elindítottam a kérdésbomba-sorozatot, és hamar rövidre zárult a lehetőségek sora. a kórházban múlt hét, péntek óta látogatási tilalom van az influenza miatt. így aztán senki sem jöhet be a szülésre sem, csak kistodi-nagymama. ha minden rendben lesz velünk 4szer 24 órát kell ott eltöltenünk, császár esetén 5ször 24 órát. kistodi-apu, addig csak fényképen láthat minket. még üvegen keresztüli lehetőség sincs. sok mindent átéltem már rövidke életem során.. most valami nagyon szép történik velünk, és nagyon sajnálom, hogy az első napok eseményeiből, mikor oly sokat változnak a csöppségek, ő kimarad. és sok kérdés merül fel bennem, ezzel a látogatási tilalommal kapcsolatban. az orvosok nem kintről járnak be? a bent fekvő kismamák a vizsgálatok során, a betegekkel tömött folyosókon nem kapnak el semmit? mi történik, ha influenzás kismama szül? a levegőt sterilizálják? honnan tudják, hogy kistodi-nagymama nem beteg-e?...

doktorbácsi hétfőn készít még egy ultrahangot kicsilányról, merthogy én nem nőttem, kistodi viszont igen ;). pontosan megméri domborka nagyságát, és ennek függvényében dől el talán a császár kérdése.

röviden ennyi azt hiszem, már így is háború és béke lett.. ha még valami felszínre tör a tegnapból, pótolom. csak, hogy ez is megmaradjon..