Lucus estére belázasodott kúp ide, kúp oda. hajnalban nyugtalan volt, lázat ellenőriztem/tünk - nem volt, kis tea, alszi. kora reggel ismét nyöszörgött, melegebbnek éreztem, megmértem, hőemelkedés. ha már kirángattam szegényt gondoltam, megetetem. ütemes cuppogásokkal bekebelezte a tápit; na, nem annyit mint szokott, de egészen szép adagot. büfizéshez emelve, sugárba kibukta (hányta?). amíg kitakarítottam őt, jómagam, a szőnyeget, a fotelt, visszaszundizott. most várok. ha felébred, megint lázat mérek, és beszélek a doktornővel. olyan kis elesett.
minden viszonyítás kérdése. mennyivel jobb volt, amikor két napja hisztizett.
rájöttem, hogy azért viseltem nehezen a nyűgös, sírós napjait, mert azt hiszem olyankor, hogy örökre úgy marad. nem számolok azzal, hogy lesz majd jobb is, és mint a mellékelt ábra mutatja, lehet rosszabb is.
dumcsisarok