szereti:
- a hasát - egyre több fajta gyümit, főzeléket eszik lelkesen - egyenlőre talán a boltit cuccokat jobban favorizálja; viszont a frissen turmixolt gyümölcsöket szívesebben eszi (szerencsére ;))
- a teát, a vizet - egyes napokon hatalmas erővel szipákolja a folyadékot
- azaput - ez a szerelem már régről datálódik.. :), és minden rokont aki összevissza kényezteti Őt
- Barsot
- az embereket - minél nagyobb társaság veszi körül, annál inkább elemében van
- ha táncolunk, bohóckodunk
- a manikűrt
- a falvédőt, szöveteket - bármit, amit buzerálni lehet
- a babakocsizást
- a sétákat
- az erdőben zötyögést
- a pancsizást
- a zenét, azapu gitárestjeit
- az ücsörgést, segítséggel
- az ágyonpörgést
- bírkózást a nagypárnával
- a színes könyveket
nem szereti:
- a répát, almát - néha azért átverem és belecsempészem
- a monotonitást
- a frontokat
- a kibújó fogacskákat
a lista biztosan nem teljes, most hirtelen csak ennyi jutott eszébe, mikor kérdeztem Őt. repül az idő, ezt igazán csak ilyen picurka mellett veszem észre. szinte tegnap volt, amikor pihepuha buksiját az arcomhoz emelték. hazudnék, ha azt mondanám, hogy az elmúlt hónapok csak a boldogságról szóltak. voltak nehezebb időszakok is, és biztosan lesznek is. de elég egy huncut mosoly, egy izgőmozgó nyakambabújás, és elfelejtek mindent.
hogy mi mindent tud, apránként bevésődött már ide. a fejlődését nyomon követni csodálatos, igyekszem nem hasonlítgatni, és egy könyvet sem ráerőltetni. napról napra valami újat mutat meg magából, hálás vagyok a sorsnak, hogy mindez megadatott nekünk. néha, mikor éjszaka kilencedszer megyek/megyünk hátatsimizni, nem érzem rózsaszíngyönyörűségnek a Lucanevelést; de azt hiszem fejlődök. nekem is meg kell érnem az anyaszerepre. együtt tanulunk hát, immár fél éve ;)
ilyen volt:
ilyen lett:
dumcsisarok