megérett egy újabb nyühögő poszt. ne mondja nekem senki, hogy egyszerű az anyaság. akármennyire is imádom a gyerekem néha egy börtönnek élem meg a gyedet. főleg a mostaniakhoz hasonló esős napokon. valahogy ebbe nem gondoltam bele, amíg Luc pocaklakó volt, és igazából senki sem készített fel erre. lehet, hogy azért, mert ez nem jellemző érzés? rajtam sokszor előtör sajnos.. persze átlendülök, de akkor is.. ha ezeket a napokat még tetézi egy nyűgös, hisztis, aludni nem akaró Lucababa igazi házisárkánnyá alakulok.

a szeptember Lucapu munkája miatt amúgy is nehéz, számolom a napokat októberig. utána rendszeres testmozgás ügyben teszek lépésket. kell valami állandó elfoglaltság gyerek nélkül. csak azért, hogy ne egy idegbeteg, önmagából kifordult anyuja legyen Lujzinak. no meg azért, hogy jobb legyen tükörbe nézni..

terveim között szerepel eljárni babaklubba a kisasszonnyal. a babuszit nem merem elkezdeni még, és igazából nem tudom, hogy a télen elkezdjük-e, tekintve Luc betegségeskedésit.. kissé határozatlan vagyok..

remélem ma látok ehhez hasonló képet, csak épp a kiságyában.. felhívom a figyelmet a lábtartásokra, a kis plüss Nyurgasrtuccal spontán alakult így ;)