nohátkérem, csomó minden törpént velünk. épphogy nyolchónapos Lujzimanó tegnap felült, fogalmamsincshogyan, azóta sem ismételt.. így ni:

mindenesetre ez is kipipálva. a védőnő szerint cseppetsincs lemaradva Lucus, szépen, komótosan, de mosolygósan fejlődik. 

amilyen szörnyűséges napjaink voltak nemisolyanrég, most annyira szinkronban vagyunk. nem mondom, hogy egy angyallal élek együtt, de valahogy mostanában jobban veszem az akadályokat.

foga még nincs továbbra sem, de kiválóan megkűzd a pukival (vagy mia neve annak a kukoricaizénak). az étvágya tökéletes, nem olyan finnyagép már. kissé rosszul esik, de a nagypapa főztje úgy tűnik jobban csúszik neki.. eddig nem panaszkodtak a kreálmányaimra mások, de ha neki az övé kell, ám legyen :) azért nem adom fel, hátha egyszer eltalálom az ízvilágot, ami tetszik neki. szerintem ez az egész onnan ered egyébként, hogy amit Luc hagy, azt a papa eszi meg, így aztán már ismerik egymás ízlését..

aztán, a kis nyakbabújóművésznő cserfesebb is lett. fő szavajárása a dájdáj és ata, aki nem más, mint apa. ezenkívűl a fő mutatványa az integetés, illetve aki épp nincs vele, és kérdezzük hol van, akkor is integet. mivel végülis nem cirkuszi bolond, most más nem jut eszembe.

ééééés, voltunk baba-mama klubban is. nem voltunk sokan, most indul csak, de nagyon klassz volt. Luca is élvezte a maga módján, kimaradt a délelőtti alvás, de nem vette zokon.

Lucapuval is eljutottunk végre kettesben erdőtjárni, nem panaszkodom, na.