..egy játékkal. Bingi és Anita kiváncsiskodott gyermekkorom emlékei felől. a játék szabályai szerint a labdát tovább kellene gurítanom. szabálytszegek, de csak azért mert már oly régóta halogattam a megírást..

első emlékeim óvodáskoromra nyúlnak vissza: apus reggelente úgy engedett utamra, hogy egy magas toronyból figyel, amíg én az oviban vagyok, és higgyem el, mindent lát - oly jó volt hinni ebben.

anyukámmal viharos volt a kapcsolatunk. nagy mélységek és magasságok között lavíroztunk. kevés pozitív megerősítést kaptam tőle, inkább a negatív dolgokat hangsúlyozta, ez a mai napig egy űr bennem. talán ezért olyan fontos mások véleménye még ma is. persze kevesekre hallgatok ;)

imádtam népitáncolni. soksok klassz évet töltöttünk együtt.

nyaranta hittantáborban hűtöttük a levet. felejthetetlen barátságok, szerelmek szövődtek ott :)

az általános iskolában igazi hangadó voltam; aztán a gimiben szürkekisegérré változtam, majd a fősuli ismét felszabadult, bandázós éveket hozott. ez a kettősség máig lappang bennem. magam sem tudom melyik vagyok inkább..

az ünnepeink gyönyörűek voltak. főleg a karácsony, húsvét.

egyke vagyok, viszont sosem éreztem magam egyedül. mindig voltak körülöttem barátok.

nyálasabbnál nyálasabb zenéket halgattam. aztán egyszer megtört a jég. menthetetlenül beleszerettem Lovasiba.

általánosban versenytolvastunk egy barátnőmmel (magadra ismersz ;)?), állandóan a könyvtárban lébecoltunk. könyvet is írtunk közösen :D

ha gyermekkoromra gondolok, nem hagyhatom ki egyik nagymama citromhéjillattal teli finomságait, és másik nagymama utánozhatatlan sülthusiját.