nemazé, hogy felvágjak, dehogy! csak néha annyit nyígok, hogy itt az ideje, hogy a jó dolgok is bevésődjenek ide, az emlékezést segítve, merthogy ezzel mindig is problémáim akadtak.
Lujzimanó sosem igényelt különösebb altatási procedúrát, ám ezidáig a kezünkben aludt el. az állandó kellék a cumi (ezt megjegyzem, nem bánom - remélem idővel majd, kis ráhatással megválik tőle), ezt megelőzően a tápszer volt; és volt még mellette ének, később dúdolás, majd egyiket sem igényelte. ha elvonultunk és nem óhajtott aludni, azt annak tudtam be, hogy még nem álmos. max. 10 percet szántam rá, és visszamentünk még játszani. próba később. egy ideje azt vettem észre, hogy nem igényli a kézben levést, így betettem a kiságyba. most ott tartunk, hogy ha nyafizik, irány a kiságy, cumi, takaró, hátsimi és szundi. legtöbbször a kezemet fogja, míg el nem alszik, most igyekszem a kezemet egy alvóbaráttal helyettesíteni, de nem túl lekesen fogadja. fokozatosan szeretném elérni, hogy nélkülem (a kezem nélkül) is menjen a dolog.
reggelente hat-hét körül kel, de ennyi alvás tutira nem elég neki, mert kilenc körül ismét kipaffan. viszont sem tápszerrel, sem anélkül nem tudom visszaaltatni, csak nagyon ritkán. így a délelőtti programjaink megint veszélyben vannak. áááááá!
nagyon várom, hogy elinduljon, bár tutira akkor megint burulni fog a napirendünk (is) :)..
dumcsisarok