eddig azt hittem nincs annál rosszabb, és elviselhetetlenebb fájdalom, hogyha beteg a gyermeked. most már tudom, hogy van. mégpedig az, ha beteg a gyereked és a párod is. ezt csak az tetézi, ha az utóbbi tőled távol, látogatási tilalommal spékelve kórházban fekszik, borzasztó fejfájásának gyökerét keresve. csak bízni tudok benne, hogy a hétvégét hármasban tölthetjük.
az biztos, hogy az együtt töltök percek új értelmet nyernek. átértékelődött minden. ha kérhetnék valamit életünk hátralévő részére, nem kérnék egyebet, csak egészséget. mindenkinek. mindegy hol élünk, nyomorgunk-e így vagy úgy, csak együtt lehessek velük egészségben. nagyonnagyon sokáig még.
nem akartam erről írni, lévén a blog publikus, és ez nem csak rólam szól most. nem szeretnék sajnálkozó kommentek (bár kétség nélkül, jól esik..), mégis kikívánkozott belőlem.
várunk haza, apa!
dumcsisarok