dec
10

szépséges nehézségek

Címkék: nehézségek | Szerző: tollpihü | 1:44 pm

egy kolléganőm (MM) mondogatta nekem, hogyha ő egyszer egy kismama-klubot tartana, ott bizony szó esne a terhesség árnyoldalairól is. sok példát említett, de ami nekem a legjobban tetszett: egyik délután azt vette észre, hogy a lábujjai helyén püffedt szalonnataréj keletkezett :) és még sorolta mi minden vár rám majd egyszer :) akkor vidáman hallgattam, de azóta sokszor eszembe jut, ugyanis az utóbbi hetek egyre jobban megviselnek.

a 31. hétig a testem átalakulása különösebb gonddal nem járt, "csak" a lelki hangulathullámzás elviselése volt nehéz. gondolom nem csak nekem, a páromnak is :) egyébként úgy vagyok összerakva, hogy nagyon hamar képes vagyok elfelejteni az engem ért rossz dolgokat, viszont adott pillnatban képes vagyok elhitetni magammal, hogy én vagyok a világ legszerencsétlenebb embere.. szóval így visszagondolva különösebb rémes dolog nem történt. mégis nehéz volt megszokni, hogy a korábban átaludt éjszakákat, néha álmatlanok váltják fel. nem én irányítok, hanem kistodi - ha rátelepszik valamimre kénytelen vagyok alkalmazkodni, és helyet változtatni - vagy épp "elájulni". ez a tünet egy hete jelentkezett először, azóta délelőttönként állandó vendég (ezért holnap rendkívüli vérvételt iktattunk be..) :( és be kell látnom, hogy kistodi-apu sem tud minden hajnalban bíztató szavakkal donhuant játszani, és bizony valamikor neki is dolgozni kell, és ahhoz, hogy nekem segíthessen, el kell néha engednem töltődni. azt hiszem jól megy.. :) és akkor még nem említettem: a korai időszakra jellemző orrdugulást - ami eléggé megnehezítette egy ideig az éjszakáim; a derékfájást; a pociszúrást; a végtagzsibbadást; a nem kapok levegőt érzést.. és biztos jópár dolog már most feledésbe merült. mindezek mellett a legnehezebb számomra az itthonlét megszokása. kistodi majd biztos megoldja, hogy ne uatkozzak, de addig nagyon nehéz feltalálnom magam idehaza. főleg, hogy a délelőtti gyengélkedéseim miatt semmi hasznosat nem tudok tenni.. délután meg aztán úgy megtáltosodom, hogy csak mennék és mennék.. de akkor meg jobb kist-apuval lenni..

szóval nem minden rózsaszín ebben az egyébként csodaszép 9 hónapban, azonban szerencsére több az örömforrás, mint a nehézség - amikre előre felkészülni szerintem nem lehet.

A bejegyzés trackback címe:

https://tollpihe-domborka.blog.hu/api/trackback/id/tr3259023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vorosbegy · http://fioka.freeblog.hu 2007.12.10. 16:39:13

ez így van, de szerencsére mikor már minden fáj és minden kellemetlen, még akkor is, ha édes teher...akkor már egyre kevesebb van hátra...kitartás!!!!

RKriszta · http://www.barni.blog.hu 2007.12.10. 16:43:44

Nagyon köszönöm, délutánra jobban lettem..De ez lehet annak a fél kiló fagyasztott epernek köszönhető, ami épp előttem van??

tollpihü · http://www.tollpihe-domborka.blog.hu 2007.12.11. 07:56:08

de néha olyan messzi a január vége, vörösbegy.. persze biztos visszasírom majd ezeket a hónapokat..

tollpihü · http://www.tollpihe-domborka.blog.hu 2007.12.11. 07:58:48

akárminek is köszönheted Kriszta, a lényeg, hogy jobb lett :) én egész nap hol lennt, hol fennt voltam..

Bingi 2007.12.14. 09:39:46

Hát igen, ezek nagyon ismerős tünetek:)))) De kitartás, már nincs is olyan sok hátra:))))

tollpihü · http://www.tollpihe-domborka.blog.hu 2007.12.14. 09:45:47

üdv, Bingi :) azt hiszem mást én sem mondhatok Neked ;) de kimondani könnyű, néha úgy érzem sosem jön el január..