ma ilyen szép helyen sétálgattunk. csodaszép idő volt, kár lett volna a napot a négy fal között tölteni. kistodi-apu volt a programfelelős, hála neki :) a végére azért elfáradtunk egy kicsit, jobban mondva csak a kistodi-tok (pocim).
tegnap doktorbácsinál jártunk, aki elég szőrösszívű volt. a cukor-eredményem nem tetszett neki, kórházzal fenyegetett - sikerült megrémítenie, bár gondolom nem ez volt a cél.. a kórház szó hallatán könnybe lábad a szemem, és világvége hangulatom lesz. ezt persze Ő nem tudhatta. egyelőre 160 ch-s diétára fog (védőnő állítja majd össze szerdán), aminek utánanéztem és egyáltalán nem drasztikus a dolog - eddig sem ettem több szénhidrátot naponta, igaz nem hat-hét étkezésre elosztva. aztán egy hétre rá újabb terheléses vizsgálat vár ránk, és az eredménytől függ majd, hogyan tovább. szerencsére Szilvi elkísért a dokihoz, elég jól ért hozzá, hogy rázzon fel a búskomorságból ;) azért mire hazaértem kistodi-apunak elpityeregtem magam, de szokás szerint ő sem hagyott sokáig önsajnálatba burkolózni (pedig néha milyen jó;-)). jó, hogy vagytok!!!
ma már odafigyeltem a ch-ra, és végülis most kistodi az első. ha kórházba kell mennünk, akkor sem lesz mit tenni.. örülök, hogy eddig minden oké volt, és azért bízom benne, hogy a világra jöveteléig elkerüljük a kórházat.
dumcsisarok