így sorakoztak még pár napja az ádventi naptár szereplői.. azóta számuk fogyatkozóban, ám a lelkesedés a régi..

-"...anya, most gyertek át hozzám a barbie-val, és a gyerekeivel vendégségbe. csak vigyázzatok, mert van nálam kandalló. az meleg nagyon."

mit tehettem volna.. vigyáztunk ;)

a múlt hét teljes idillben telt, ez márkevésbé; köszönhetően talán a kifelé törekvő rágóknak. emellett kis paragép lett. tökre fél a kutyáktól, de elég szimplán kutyaugatást hallani, és már kiabálja: nem, nem és skerázik, hogy vegyük fel. sosem volt rossz élménye az ebekkel, nekünk is van. nem értem. mondjuk eddig is tartott tőlük..

ezenkívül minden okés. rohangáltunk, pakoltunk ezerrel. hétfőn kezdenek festeni, mindent bedobozoltunk, elpakoltunk. 

nincskedvemírni, azért egy kép a virslifalóról:

nagynagy változások küszöbén állunk, amikről nem akaródzott eddig írni. nem mintha titok lenne, csak egyszerűen nem kap el mostanság az alkotás szele blog téren.

egyre biztosabbnak tűnik, hogy elhagyjuk a nagyszülők óvó karjait és visszatérünk régi lakásunkba. ehhez csomócsomó munka társul (ablakcsere, festés - minimum). a kezdő rúgásokat lassan elkezdjük.

Luca novembertől bölcsis minimanó lesz, én visszamegyek dolgozni, addira jó lenne mindennel végezni, sőt, már előbb is..

a rossz idő eddig nem fogott ki rajtunk, bár nagyon féltem tőle, mert nagyon hozzászokott, hogy jövünk-megyünk, játszóterezünk. egyedül sajna továbbra sem játszik, de lényegesen könnyebb most már mellette eztazt elvégeznem.

kész mókamiki, élvezi, ha megnevettet minket. és mi is ;)

ismét eltöltött a nagyiékkal két napot és egy éjszakát nélkülünk. mi gyönyörű helyen jártunk, Ő gondoskodott, hogy a mamáék ne unatkozzanak, cserébe iccaka aludt.

egy rágófog boldog tulajdonosa.

a) állandóan mozgásban van, és a hátát látom csak

b) észreveszi, hogy fényképezem, és okvetlenül meg akarja szerezni a masinát

c) elfelejtem használni a gépet

d) kajlálkodik, vagy szerényen lehunyja a szemét:

tíz napot vett el az életemből. irtóra fájt, nehezen nyeltem, vagy nem is. a nyelvem feldagadt. a számban mindenhol seb. láz. levertség, gyengeség. nem is nagyon  beszéltem. napi 3-4 flektor sem enyhítette az iszonytató fájdalmat. zsibbasztó gargalizáló kicsit. 1 éjszaka a kórházba, 4 infúzió. két vérvétel. minusz három kiló (ez rám fért).

diagnózis: ahány orvos látott, annyiféle. a legvalószínűbb: lucától elkaptam egy torokgyuszit, ami felülfertőződött a bennem lakozó herpes vírussal.

a homeopátiában való bizalmam elmélyült.

borzasztó volt, de ma végre már majdnem a régi vagyok.

Luca egy hős volt. bújt, szeretgetett, már amennyire engedtem, nehogy visszafertőzzem. Lucapu ezalatt gyesen volt, ő volt én. ügyesek voltak. sőt!

holnap eszem egy sajtburgert Barssal és Luccal. végre újra tudok rágni ;)

nagyon sok szép emléket öriznek e lapok, nehéz lenne tőlük megválni; nem is teszem. mégis úgy döntöttem, hogy ideje visszavonulni. ez nem olyan egyszerű a blogponthunál, időt (haha, ilyenem nincs is ;)) vesz igénybe rendesen, hogy minden egyes bejegyzést védetté tegyek. hamarosan, bezárok szóval.

köszönöm mindenkinek, aki velünk volt jóbanrosszban, örömbenbánatban. sosem fogom elfelejteni Luca születését, ahogy vártatok, velünk izgultatok. köszönöm!

ha szeretnétek az igencsak ritkuló további bejegyzésket olvasni, kérlek jelezzetek, és ha a blogponthu nem fog ki rajtam, valami zártfélemódon megtehetitek.

Luca ezidáig egyetlen unokaöccse, első szülinapját ünnepli. készítettünk hát neki egy tooooortáááát:

és át is adtuk:

nincsen különösebb magyarázat; háttérbe szorult a világháló (is). Luca napközben nem fecsérli az idejét hosszú alvásra, és az a röpke egy óra, ami magamra jut, olvasásra sem elég, nemhogy írásra. sem ide, sem kis blogbarátainkhoz. a helyzet nem hiszem, hogy valaha változni fog, kezdem elfogadni, hogy én egy sosemlemerülő duracellnyuszit kaptam az égtől. egy óra pont elég, hogy igyak két pohár vizet, bekapjak egy falat ebédet, bekapcsoljam a tévét, feltegyem a lábam és elálmosodjak én magam is; és kész. ennyi volt. Őlujzisága ismét talpon, kezdődik a délutáni műszak. többet nem ragozom, jóalvógyerekek anyukái úgysem értik, a többiek meg úgyis ;)

ez volt az ok.

történések pedig vannak, voltak, lesznek, de azt hiszem képtelen lennék mindent bepótolni, mire meg igen, addigra pótolhatnám a mostaniakat..

áhitattal nézte a nagyobbakat babaklubozásaink során, ahogy szökkenve emelkedtek a magasba, kacarászva a trambulinon. két karját fogva mi is imitáltuk az ugrálást. nem sokra rá, a játszótéren egy nagypapa invitálta unokája mellé Lucát, egy izgőmozgó valamire, ami a levegőben, homokos terep felett imbolyog a gyerekek apró talpa alatt. Luc csillogó szemmel társult a nagyobbacska kislány mellé, és űzi e sportot most már egyedül is. ott is, és bárhol másutt. a lényeg, hogy kicsit magasabban legyen, vagy éppen mozogjon az a valami, huszonegyes kis cipője alatt. és ő boldogan ugguuggu, ugguuggu (ugrál) akármin. és így mondja:

a jóidő beköszöntével minimális időt töltünk csak a négy(vagytöbb) fal között, így a benti játékok szomorkodva várják újra kézbe kerülésüket. mióta Luca megismerkedett a homokozó adta lehetőségekkel, sokkal szívesebben bíbelődik idebent is bármivel.

tegnap, játszótérre indulás előtt, kezembe akadt Kerianyuéktól karácsonyra kapott duplodobozka, benne cirkuszos apróságokkal. Luca azonnal szerelembe esett (már csak nem megeszi, hanem rakosgatja, illesztgeti is őket). olyannyira, hogy még a boltba is velünk jött a bohóc. sejtettem, hogy előbb-utóbb be fog következni a legoimádat, mivel apró korától fogva vonzódik a műanyag kütyükhöz. még jó, hogy már feltalálták ;)

beszédfejlődése igen extrém. a neki tetsző szavak első szótagját hajtogatja.

bo-bohóc

pe-perdita(szomszédkutya)

pepe-pipi és minden más madár

uguugu-ugrálni

pá-pápá

apa-apa

mama-mama

papa-papa

aja-anya

hammahamma-hamham

veuveu-kutya

zsa-Zsani

ááááááá-Áronbaba

ésamimostnemjuteszembemég..

képdömping (én szóltam)..

szombaton lázas fészeképítés folyt

majd bicótúra következett

vasárnap reggel próbálta velünk elhitetni, hogy Ő jókislány, indulhatunk nyúlvadászatra

meggyőzött mindenkit és

rálelt:

a nyuszi szertegurította a tojglikat, de egy ügyes vadászpalántán nem foghat ki:

nem édesszájú:

nini, egy nyúl!

a telibetalált ajándék:

kitakarít itt,..

..és kitakarít ott:

a szerelés sem gond (kisvakond):

és egy hétfői bónusz:

dackorszaknak még korai, de valami elkezdődött. Luca igen korán kezdi érvényesíteni akaratát. ha valamit a kis fejébe vesz, és az éppen nem úgy történik, hangahatásokkal kísérve toporzékol, leveti magát a földre és krokodilkönnyeket is képes emellé produkálni.

én legtöbbször jól szórakozom, de néha bizony nekikeseredek. és nem is a lányom viselkedése miatt (mert szerintem az valahol természetes), hanem a körülöttünk állók (mert nem mindig itthon tisztel meg a műsorral) arckifejezése  láttán. az a kényszerképzetem ugyanis, hogy olyanokra gondolnak, amire lehet, hogy nem is ('jézusom, de neveletlen gyerek', 'úristen, mit csinál már??').. :)

nahátszóval, amellett, hogy élvezzük a napsütést, igyekszünk a társas viselkedés alapvető szabályait is elsajátítani.. pl. hogy egyáltalán nem világvége, ha ketten állnak előttünk a csúszdán, illetve, hogy az a lapát, nem az övé, és hogy nem lökdösődünk.

azt meg már elég régóta sejtem, hogy nem lesz visszahúzódó, nyugis gyerek, de hogy ilyen hamar feszegetesse a határait.. az igazi "munka" csak most kezdődik, úgy érzem.. hogy jól és jó irányba terelgessem, a kis nyiladozó virágszálunkat.

.. kellékei: homokozóvödör, lapát, gereblye, locsolókanna

.. helyszíne: játszótér

amitől félek: az első esős nap. tíz percnél többet nem bír ki zárt, tetőfedett helységben a lányunk.

megoldás: esőkabát, gumicsizma. neki és nekem is.

imádja: a homokozót, csúszdát (nekivaló, nem túl magasat). már OTT is találtam homokot, idehaza :)

nem annyira: a hintát

legszívesebben leírnám, hogy mennyire egy hullámhosszon vagyunk mi ketten mostanság, csak félek, hogy ahogy leírom tovaszáll. pedig de.

(nem, nem csak ez az egy ruhája van. igen, az arcán az a lila folt, esés nyoma.)

Kora reggel talpon vagyok,

kis kertembe kiszaladok,

várnak énrám a virágok,

rózsák, szegfűk, tulipánok. 

Hogyha beszélni tudnának,

tán jóreggelt kívánnának,

hangos szóval köszöntenének

szomszéd kertnek, napnak, szélnek.

De én így is értem őket,

látom, milyen vígan nőnek,

látom, milyen vígan élnek -

színnel, illattal beszélnek.

Este alusznak a fák is,

mind elalszik a virág is,

nincs paplanuk, nincs párnájuk,

mégis gyönyörű az álmuk.

blogtali szerveződik. nemisolyanrégen részt vettünk már egyen, és most ismétlünk. a kör viszont bővülhet, mert a hely szerény silabizálásom szerint tágas (még nem voltam, de ugye? ;)). így aztán kiteszem a lehetséges helyszínt és a még nem eldöntött időpontot, hátha csatlakozna más is.

hely: http://www.dzsungelkalandpark.hu/

idő: április 17. vagy 18.

az ötlet hirtelen jött, de a lehető legjobbkor. mindannyiunkra ráfért egy kis kikapcs, egy kis kényeztetés. Luca elemében volt, nagyon élvezte a nyüzsgést, minden érdekelte, napi fél óra alvással működött; szerintem félt, hogy nem lesz hely a gyerekmedencében.. de volt:

MINDENT szemrevételezett:

sokmindent megkóstolt, és volt, hogy kicsit megpihent:

úgy tűnik Luca vizicsibe lesz. tőlem örökölte, van már társam nyárra; klassz :)

szóval én már akár csomagolnék újra.. lottózni kellene, no és nyerni.. addig azonban elraktározom az élményeket jó mélyre és néha előkapok egyet.

azért az érdekes, hogy Luca is csak itthon hisztis.. ebben is rám hajaz!?! ;)

- Barsos délután

- angol rokonok

- Ágauncsitesólátogatás

- FEHOVA

- termálkodás

- bölcsilátogatás

nem is tudom melyiket várom jobban :) MINDEEEET!

ha egyszer egy pohár csepegésmentes, akkor miért csepeg?

másodszor talál meg minket ez a játék, melynek részleteiről lentebb olvashatsz. egyszer már, nemisolyanrégen Csengééken keresztül részt vettünk már benne, és gazdagabbak lettünk soksok könnyvvel, nem beszélve az izgalomról, ahogy Lucával a postást vártuk és bontottuk a csomagokat. most ismét játékra hívnak minket, és ezúttal azoknak szeretném a levélkét továbbküldeni, akik ittésmost jelentkeznek ;)

hogy mit is kell tenni?

"Azért kapod ezt a levelet, mert azt szeretném, hogy Te is részt vegyél egy játékban, amelyet most leírok Neked. Ehhez kérd meg Édesanyádat, hogy 8 napon belül küldje el ezt a levelet/e-mailt hat 0-7 év közötti gyereknek.
 
Ezt a játékot óvónők hívták életre azzal a céllal, hogy növeljék a gyerekek könyv iránti szeretetét, és hogy kapcsolatot teremtsenek gyerekek között.
 
Édesanyádnak a következőképpen kell kitöltenie a levelet: az első helyen szereplő gyereket nem kell figyelembe venni (neki én küldtem már egy könyvet), a másik kettőt pedig a rangsorban előre kell tolnia, és a harmadik helyre a Te nevedet, korodat és címedet kell beírnia. Az így majd első helyen szereplő gyereknek, Édesanyád küldjön egy általatok választott könyvet.
 
Ilyen módon, pár héten belül 36 gyerektől kapsz egy-egy könyvet! Érdekes lesz azt is látni, mennyi helyről érkeznek majd azok!"

nosza, játékra fel :)
 

- hörghurut legyőzve, kis nátha, köhögés még napjaink része, de már nem sokáig ;)

- fejfájás néha nyomokban előfordul. Lucapu az erősebb mostanában, nem hagyja magát legyőzni..

- Lucát sikerült elkényeztetni a betegsége alatt.

- szerintem Ő az egyedüli gyerek, akit nem érdekelnek a játékok. a könyvek annál inkább továbbra is.

- a babkocsival nincs kibékülve, a visszaszoktatás folyamatban.

- alsó ajkait ujjacskáival pöcögtetve beöbeözik (ez most így elég értelmetlen lehet..), amivel levesz a lábamról

- soksok dolognak mondja utánunk az első szótagját - cuki :)

- végre süt a naaaaaaaaap!! és nem fúj a szél!!

nagyon köszi, hogy érdeklődtök, de sajna nem sokkal jobb. Luca azért már kifele tart belőle (nem fognövesztés csak a háttér, hanem nátha-hurutos köhögéssel; antibiotikumkúra bevetve). Lucapu szörnye meg visszavisszatér :(, ezért nem túl sokat tudunk pihenni.. én aggódom, ő kűzd a rémmel.. legyőzzük, mint annyi mindent már, csak ölég nehezen megy :)

az okok keresése folyamatban, még eltart egy ideig.

mindezek mellett Luc már csak egyet alszik per nap, így aztán teljesen új időbeosztással működünk, még nehezen állok át..

minden rossz után valami jó jön. már nagyon várom..