nincsen különösebb magyarázat; háttérbe szorult a világháló (is). Luca napközben nem fecsérli az idejét hosszú alvásra, és az a röpke egy óra, ami magamra jut, olvasásra sem elég, nemhogy írásra. sem ide, sem kis blogbarátainkhoz. a helyzet nem hiszem, hogy valaha változni fog, kezdem elfogadni, hogy én egy sosemlemerülő duracellnyuszit kaptam az égtől. egy óra pont elég, hogy igyak két pohár vizet, bekapjak egy falat ebédet, bekapcsoljam a tévét, feltegyem a lábam és elálmosodjak én magam is; és kész. ennyi volt. Őlujzisága ismét talpon, kezdődik a délutáni műszak. többet nem ragozom, jóalvógyerekek anyukái úgysem értik, a többiek meg úgyis ;)
ez volt az ok.
történések pedig vannak, voltak, lesznek, de azt hiszem képtelen lennék mindent bepótolni, mire meg igen, addigra pótolhatnám a mostaniakat..
dumcsisarok