"A mama:

Már csak hat hét van hátra a kicsi születéséig, de nem csak az először szülő kismamákban fokozódhat a szorongás; van, akinél az előző szülés élménye elég meghatározó volt ahhoz, hogy legyen benne egy kis idegesség. Érdemes utánanézni a fájdalomcsillapítás lehetőségeinek, és elbeszélgetni ezekről a szülészorvossal. Több kutatási eredmény szerint az anya félelme nem csak a fájdalmat fokozza, de a szülés időtartamát is elnyújtja. Az idegesség miatt erősebb a méh izmainak összehúzódása, és ez több fájdalommal jár, míg a stressz miatt felszabaduló adrenalin a baba megszületését elősegítő méhösszehúzódások ellen hat. A modern orvostudomány ma már rutinszerűen alkalmazott eljárása az epidurális fájdalomcsökkentés. Az eljárás során először egy fájdalomcsillapító injekcióval - Lidocainnal - érzéstelenítik a hát adott szakaszát, ezért az epidurális tű bevezetésekor a kismama már csak nyomást érez. Az orvos egy vékony csövet vezet be, amelyen keresztül a fájdalomcsillapító gyógyszer folyamatosan adagolható. Ez nem azt jelenti, hogy az anyának fel sem tűnik a gyermek születése: a módszer csak az erős fájdalmat csökkenti, a kitolás és a nyomás ugyanúgy érezhető. Az eljárás további előnye, hogy amennyiben császármetszésre kerül sor, újabb szúrás nélkül elég gyorsan "mélyíthető" az érzéstelenítés ahhoz, hogy az altatás is elkerülhetővé váljék.

A baba:

Ettől a héttől kezdve a magzat már elég érett ahhoz, hogy alkalmazkodjon a méhen kívüli élethez intenzív orvosi ellátás nélkül is. Hossza 32 cm, és körülbelül 2250 grammot nyom. Az anyai immunvédelem mellett elkezdenek kifejlődni a saját immunreakciók, amelyek már segíthetnek kivédeni az enyhébb fertőzéseket. A magzatmáz egyre vastagabb a kicsi bőrén, míg a lanugo ekkorra teljesen eltűnik. A baba a 34. héten valószínűleg már abban a pozícióban helyezkedik el a méhen belül, amelyben meg kíván születni. Ha hagyják. Azokat a babákat ugyanis, akiket az utolsó ultrahangos vizsgálaton "lábtartáson érnek", ma már császármetszéssel segítik világra. Az esetek nagyobb részében azonban a magzat feje helyezkedik el elöl; az édesanya gyakran érezheti, ahogy a fej nyomja a méhszájat."

szóval ismét eltelt egy hét - olyan jó ezt leírni! ma jártam az új védőnőnél - nagyon aranyos volt -, és miután megvizsgálta a vizsgálni valókat, és azokat rendben találta, úgy köszönt el, hogy reméli még találkozunk a szülésig!?! ooó, elég furcsa volt ez hallani (bár zene füleimnek, hogy egyre kevesebbet kell várnunk kistodi-puszilgatásra). tényleg repülnek a hetek, és az ünnepek miatt talán most még gyorsabban átugrunk egy-kettőt..

tegnap jól elfáradtunk. leendő kistodi-nagymamával sütiket gyártottunk, és úgy belefeledkeztünk, hogy fél 10-ig meg sem álltunk. mire hazaértem, már mindenem fájt, de közben nem éreztem fáradtságot. éjjel aztán úgy aludtam, mint a bunda. azért forgolódni nem volt könnyű, minden porcikámban éles fájdalmat éreztem. szerencsére most már jobb, ennek örömére puccba vágtam a lakást, na jó, csak fél-pucc - ha nagyon akarnék, találnék még eldugott zugokat, de nem akarok :)