tegnapi sétánk előtt leendő kistodi-nagypapa csodaszépet mutatott a kertben. azt hittem, hogy a napsütésnél jobb már nem is történhet velünk.. dehogynem! kistodi-apu is elkísért az egyre lassabban megtett utcakörömre, és ilyenkor minden háznál elmeséli ugyanazokat, a már sokszor hallott gyermekkori történeteit. szeretem hallgatni.. már tudom, mikor mi következik, de néha fény derül újabb titkokra is.. tegnap nehezen csatlakozott, de ahogy elkezdi a mesét, egyre csillogóbb szemekkel totyog mellettem. no, de ezt az egészet a csodaszép miatt kezdtem. ím:
dumcsisarok