nem is olyan rég, kilenc hosszú hónap előtt álltunk.. most ez a kilenc nap is végtelen hosszúságúnak tűnik, főleg ha belegondolok, hogy még rá is húzhatunk párat.

sosem szerettem várni. buszra, késő emberekre.. mindent azonnal akartam, rögtön. a várandósságom megtanított a türelemre, és most már tudom, hogy mindennek eljön az ideje. néha azért felszínre tör még hübeletollpihe, és olyankor szeretném átaludni a nem sürgethető hátralévő időt.