szóval, lustikánk gondolt egyet és...:

én úúúgy örülök! az egész úgy kezdődött, hogy látogatóink voltak ma, Pexék és még egy barátnőm. Lucka Pexéktől kapott egy szép bábozós könyvecskét (nem pete, lárva, báb - hanem ujjbáb;)):

"ő itt Rozi, a hernyócska. azt beszélik, kicsit Lusta. tekergőzik ide-oda, nem is kell mást csinálnia. Aztán jön a lakoma, tele lesz Rozi hasa. bebábozódik szépen, és alszik a napsütésben. jaj, de lusta ez a Rozi, nem is akar megmozdulni.  de nézd csak! széthasad a báb, és tarka lepke száll tovább!"

hasonlóságot fedeztünk fel Rozi és Luca között :D aztán tessék, elmentek a vendégei és lustika perceken át beszélgetett nagypapával, de úúgy igazán, pletyósan; délután sikongatott - ezt a bébitelefonon keresztül élveztem teregetés közben; és most pedig, emelgette a buksiját, hosszan megtartva. nagyon nagy örömöt okoztál nekem Rozika ;)!!