eddig is szerettem a természetben tölteni szabad perceim, de ez a tavasz más, mint az eddigiek.. valahogy kékebbnek látom az eget, zöldebbnek a fákat, csicsergősebbnek hallom a madarakat és sorolhatnám még mi minden más. de nem is, csak én változtam talán.. figyelmesebb, szemlélődőbb vagyok - a nagy séták, napon ücsörgések, a lelassultabb tempó lehetőséget ad, a körülöttem szaladó világ megfigyelésére. Apusom mondta mindig, hogy Ő el tudná képzelni úgy az életét, hogy szabad perceiben csak ül és figyeli az embereket, a természtet és sosem unatkozna. hiszem, hogy most van ideje szemlélődni, és minket is figyel szüntelen.. és én is ezt érzem mostanában oly sokszor, hogy mennyi megfigyelni való dolog vesz körül bennünket, és mi csak rohanunk, és késve vesszük észre, hogy elnyílt a tulipán és a bimbóját nem is láttuk..

a vasárnapot ismét a szabadban töltöttük, mármár tökéletesre fejlesztve a plédennapzószékensámlinevés tudományát. Luca szerencsére adja magát - néha - extrém ötleteinkhez (pár hetesen irány Szfehérvár, zuhogó esőben uzsgyi lóbrumiért ;)). szóval napsütötte  helyen (szép fehér ruhában.. - from Lovasi), jó levegőn gyűjtöttünk erőt erre a rövidke hétre.

éééés nem utolsósorban Kerianyuék is engedtek Luca csábításának és meglátogattak minket :)