az a helyzet, hogy csak szuperlatívuszokban tudnék a családomról beszélni. főként Lucapuról. viszont nem akarom tömjénezni, merazolyanizé. a lényeg a lényeg, hogy tegnap pár órácskát uszodában tölthettem Barssal. az, hogy teljesen feltöltött, és kikapcsolt, ez mind kevés e pár óra jellemzésére.

választhattam volna, aerobik órán való izzadást is, de azt hiszem jól döntöttem, hogy az uszoda mellett tettem le  a voksot. az külön szerencse, hogy volt még időnk napfürdőzni is, de gyors úszás-zuhi-hazarohanással is tökélletesen megelégszem a jövőben. mindenestre, nem hittem volna, hogy idén hamarabb csobbanok a strandon, mint tavaly. nagyon szerencsés vagyok. néha elfelejtem, olyankor majd rúgjatok seggbe, köszi!