tegnap Luca megkapta az uccsó szurit végre, egy időre elfelejthetjük a bökdöséseket. kettőt kapott ismét, volt nagy sírásrívás, de cseppet sem bántam. az előzőnél meg sem nyikkant, aztán mi lett a vége... eddig nem lázasodott be, remélem már nem is fog. és azt is, hogy most semmiféle lappangó cuccot nem lobbantottunk be..

úgy tűnik rendeződött az alváskérdés (légyszi, attól, hogy leírtam, maradjon így!); napközben is alszik, és este is nyugodtabb. szerintem a fogacskák mellett, a hatalmas fejlődési ugrás is közre játszhatott. hihetetlenül aktív lett. állandóan forog, minden érdekli, majd' kiugrik a kezünkből, hogy megkaparintson ezt-azt. szerintem egy csomó ok-okozati összefüggést ért már; ennek legszembetűnőbb példája, hogy tudatosan felhúzza a kiságyában lévő csapágyas zenélő macit.

az alvás terén, ami talán segített, az a viburcol (homeos) kúp. egy hete kapja rendszeresen esténként, és azóta nyugodtabbak az éjszakáink (leírtam.. maradjon így!).

imádnivalóan rafinált, pelenkázni már kész művészet; azt hittem ez csak később fog bekövetkezni, de itt az ideje a földre költöznünk, mert egyrészt alig érem el a buksiját (ennek hatalmas mélységem - merthogy ami nekem van, az nem magasság -  is az oka), másrészt, mindent pakol, rakosgat, lerúg, letol a pelenkázóról. és adhatok én bármilyen figyelemerterelő játékot, neki úgyis a pelenka, a popsikrém, és törlőkendősdoboz kell. hiába no, egy kis fekvő-kalimpáló manócskából, izgő-mozgó hölgyike lett.