mikor Luca még pocaklakó volt, előszerettel ábrándoztam arról, hogy mennyi mindennel szeretném majd Őt megismertetni. nagyon szép időszaka volt életemnek ez a várakozás, tervezgetés. az első hetek ismerkedéssel teli időszaka után következett a megvalósítása elképzeléseimnek. van Luca, vagyok én, és vannak a lehetőségeink. kis örökmozgó, vízimádó manómnak szerettem volna (nem holmi divathóbort miatt, hanem mert a víz szeretete zsigereimben él) a babaúszás adta élményt megadni, ám a környékünkön sajnos az egyetlen elérhető helyen is megszűnt. tovább kutatkodva, az egyetlen közös mozgás lehetőségének, a babajógát találtam. eddigi életvitelemhez sokkal inkább az aerobik pattogóssága állt közelebb, a jógával szemben, ám mégis úgy gondoltam itt az ideje megismerkednem a mozgás ezen ágával, főleg, ha mindezt Lucalánnyal tehetem. így aztán felkerekedtünk, és ellátogattunk a héten az első órára.
itthon már tornáztam együtt Lucával, mégis némi félsszel vágtam neki az útnak, nem tudtam hogyan fog reagálni a babákra, a némi kötöttségre, no és csetlőbotló jógázó anyjára. szerintem jól vettük az a kadályt. Luca indulás előtt ébredt ebéd utáni fél órás alvásából, percre úgy, mintha tudta volna, hogy oda kell érnünk időre. az óra elején babamasszázzsal kezdtünk, mely nem volt idegen számára. az eddig ismeretlen fejjellefelélógó, összevisszaanyánguruló, hintázó részeket is élvezettel fogadta. hamar elrepült az egy óra. itthon bemutattuk Lucapunak a "bokánálfellógatottmalac-pózt", nem merte mondani, de szerintem félti a lányát a következő órától ;) no, száz szónak is egy a vége, megyünk jövő héten is.
dumcsisarok