lassan vége a szeptembernek. Lucapu, annak ellenére, hogy sokatsokat dolgozik, megörvendeztet minket soksok lopott órával is minket, így egészen elviselhető ez a borongós hónap. eddig szerettem pedig, a jó öreg vénasszonyoknyarával. azért így is jövünk-megyünk, dacolva az időjárás viszontagságaival.

tegnap viszonylag hosszabb utat tettem Luccal kocsikázva, ügyintéztem és babalátogattunk. kissé félve pakoltam össze Lujzit, de alaptalan volt a félelmem, nagyon jól viselkedett, visszafelé cumiisten nélkül elszenderedett; édes volt.  egyre biztosabb vagyok benne, hogy lételeme a nyüzsgés, így jövő héttől babaklubba fogunk járni. igaz, pont a délelőtti alvásidőben lesz, de megpróbáljuk, úgyis minimális az alvásigénye..

egyébként meg azt hiszem egy kis szepírációs szorongás vendégeskedik nálunk.. ha eltűnök ordííít. vicces, hogy a mellékhelységben az egyszervoltholnemvoltegyicipiciházikót énekelem.. persze úgy is bömböl.. meg este fürdésnél, ha elhagyom a terepet (merthogy az még mindig a mama kiváltsága :))..

ééés, volt egy játék nemisolyanrég. AJÁNDÉKOT kaptam :)) Ingridtől! gyönyörű (élőben sokkalsokkal szebb a gyöngyházszín játéka)! szerinte karkötő, de nyakláncnak is csodaklassz! KÖSZÖNÖM!!