front (és csigaátvonulás) volt a napokban, így egésznapos udvaribolondként funkcionálok. cseppet sem bánom, de azért fárasztó na.. a napközbeni alszik leredukálódtak húsz, harminc percre, cserébe viszont este 9kor alszik, és reggelente nem egyszer én keltem fél kilenc fele, mikor már kezdek aggódni, és félteni Őt a kiszáradástól..

a teát úgy tűnik elkiabáltam.., ma nem nagyon tetszett neki az ötlet. azért nem adjuk ám fel. terror van ;)

irigykedve olvasom néha mások bejegyzéseit, miszerint csemetéik pörögnek-forognak, útrakelnek. már Lucának is szóvá tettem, érdeklődtem nem lenne-e kedve némi mozgást imitálni, örömet szerezve ezzel édesanyjának. ő heves heö-k kíséretével adta tudtomra, hogy hagyjam békén, teszi, mit jónak lát, és ha úgy tartja kedve, akkor fekve marad még egy ideig. legfeljebb, majd daruskocsit rendelünk ha már nem bírjuk áthelyezni kis hurkácskáit egyik helyről a másikra. így aztán jobbank láttam a témát nem feszegetni, nehogy maradandó károsodást és törést okozzak kis lelkében, majd teszi a dolgát, elvégre az Ő kis testéről van szó.. éééééés tegnap hasra penderedett, csendben, halktalan. majd, mikor észrevettem, cérnahangjával jelezte, hogy a bal keze beszorult. egy ideig hagytam, majd megszántam és együtt nevettünk. azóta oldalra fordulgat, persze nem viszi túlzásba, igazi megfontolt kis teremtés, és szerintem az izomláztól is tart. na nem baj, annyi ideje van még elfáradni. lassan, lassan haladunk a fejlődés rögös útján :)