körülnéztünk, döntöttünk. maradunk.

először úgy gondoltam, hogy magunknak, és a pici kis életnek a pocimban írom e sorokat.. aztán egyre többen idetévedtetek; úgyhogy, ha van kedvetek, tartsatok velünk! ;)

nehéz ám nekivágni, mert megfoghatatlan még mindig néha, ami velünk történik. pedig repül az idő, kistódi már 19 hete albérlőnk. ezért úgy döntöttem kell valami, ami később segíti majd az emlékezést..

szerencsére minden rendben van, az eddigi vizsgálatok mindent rendben találtak.

januárig unatkozni nem fogunk.. és utána sem ;)

és végül a legfontosabb: tegnap végre apa hüvelykujját is eltalálta domborka egy jól irányzott rúgással!!