ez az első közös ünnepünk Lucával (leszámítva Lucapu névnapját, a szülinapomat, a valentinnapot..), amelynek már Ő is szerves része lesz. szeretném, ha az évek folyamán sikerülne minden ünnep köré közös készülődést, örömteli várakozást és visszatérő szokásokat varázsolni. persze ezeknek a bevezetése még korai, de mégis ez az első közös kis ünnepünk.

a Húsvétot Lucapuval kirándulással töltöttük zömében. így én megúsztam a pacsulifelhőt (ami néha picit hiányzott ;) - de nem vallottam be :D) és Ő megmenekült a korrábban sem jellemző locsolásoktól - ugyanis gyermekkora óta nem locsolt SENKIT. ez nekem eleinte fura volt, de mint annyi minden mással, ezze is megbarátkoztam ;) és így évekig csak apus locsolt engem (de Ő ki nem hagyta volna sosem, a hajnali ágybanparfümlöttyintő hétfőket - amiket úgy, de úgy szerettem), és pár éve már csak keriapu parfümje ment meg az elhervadástól.

szóval húsvéthétfői kirándulások.. történt két éve, hogy bakancsomat kotorászva Lucapu kitessékelt a kertbe nyuszinézőbe. ez korábban nem volt szokása. nem készítettem hát nyuszivárófészket, hogy beletojhassa nekem szánt ajándékait, így aztán telepottyantotta a kertet kindertojásokkal. nagy munka boldogság volt felkuktatni mind, hát még, hogy az összes egybefigurát rejtett, amiket naagyon szeretek!! máig sem tudjuk, hogy lehetett, de nemkellösszeszerelni játékokat kaptam sokat :) a sok figura aztán a konyhapulton kapott helyet, és a reggeli kávémat kísérte, hol az egyik, hol a másik, egészen kismamiságomig. akkor aztán beszűnt a kávéivás, és a kis figurák talán sértődötten a konyhapulton maradtak kislakásbaköltözésünkkor.

idén azt hiszem lesz fészekrakás, hátha őnyúlsága, akarom mondani lepus europeus barátja idetéved és megörvendeztet minket valamivel (azt mégsem írhatom, hogy tojásaival, mert gyerekek is olvashatnak minket, brrrrr ;))