nem is olyan rég, én magam is fészekrakó ösztönnel voltam felvértezve. az utolsó heteket, hónapokat lázas takarítási, pakolási, beszerzési roham jellemzte. ma is fel-fellángol, de korántsem olyan elementális erővel mint akkortájt.
szombaton, enyhe takarítási mizéria közepette, a kinti ütött-kopott Lucapunagyszülők,dédszülők,ükszülők által koptatott, ó!hamesélnitudna lépcsőt söpörgettem, és Lucaput korholtam magamban, amiért az erdőből hazatérve ágakat hullajtott rá. még a lépcsőn heverő cipőjében is találtam. térültem-fordultam, a szép napsütést kihasználva, megtámadtam a kinti ruhaszárítót tonnányi ruháinkkal és visszafelé ismét ágakba, mohába, levelekbe ütköztem a lépcsőn.
Lucapu Lucával odabent vannak... valaki tréfálkozik velem.. de nem; bejáratunk feletti középső gerendára kis albérlők költöznek.
azóta is tart a nagy munka, s ki tudja, hol még a vége.. lázas építkezés zajlik, vidám madárcsicsrgéssel azóta is :)
dumcsisarok