vannak olyan pillanatok, amelyek örökre bevésődnek az ember emlékezetébe, és nincsen semmilyen eszköz, ami kitörölhetné onnan őket. sok ilyen emlékem van, amik egyszer csak eszembe jutnak, és megáll a világ és én újra részese vagyok az érzésnek. s van számtalan olyan dolog, amelyre vár az ember, hogy átélhesse, részese lehessen. amikor biztossá vált számomra, hogy egy kisember költözik hamarosan az életünkbe, azt a pillanatot vártam, hogy Őket együtt láthassam. tudtam, hogy nagy lesz a szerelem, hogy szeretni fogja, hogy óvja, védi majd Őt. ám, mint ahogy annyi mást, ezt is csak akkor érti és fogja fel teljesen az ember, ha átélte. előre elképzelni ezt nem lehet. nincsen csodálatosabb érzés, mint azt látni, hogy milyen fontosak egymásnak. ha hazaér, megváltozik a világ. mókanap veszi kezdetét, állandó jelleggel most már (azelőtt nekem meg kellett dolgoznom érte ;)) és nehéz Őket kettéválasztani. nem is akarom.