Luc úgy döntött, egy kis rásegítéssel persze, hogy enged az ízek csábításának. egyenlőre teával és répapürével gazdagodott az étrendje, valamit összebarátkozott a kék kanállal. a tea elfogadása egy zűrös hajnalon történt, amikoris úgy döntöttem, hogy szomjoltásnak tökéletes lehet  a citromfű kellems zamata. Luca aléltan, álomba révedve kortyolta a nedűt és majd' két deci beszlupálása után álomországba lépett ismételten, azon az éjszakán cirka ötödször. azóta nagy pajtások a teával, persze, ha igazán éhes, finnyásan löki ki az üveget.

időközben megpróbálkoztam sk. előállított almalével. hát, nem arattam nagy sikert, egy korty sem csúszott le. vettem boltit, de nem tudtam átverni, az sem kellett. következő körben, pár nap múlva baracklével kínálgattam. háát, talán csúszott volna, ha a rostja el nem akad a cumisüvegben. pohárral, még enm akartam zaklatni.. kezdtem úgy dönteni, hogy hagyom egy ideig, nem zaklatom, míg a kezembe nem akadt egy rég megvásárolt répapüré. összekevertem, egy kis tápszerrel, és megkínáltam vele. egy csepp bizodalmam nem volt, hogy elfogadja. ám elsőre bekanalaztuk mind a 80 milit. azóta minden koradélután halványsárgára esszük magunkat nagy élvezettel.

a babakönyvi fejlődéses részt bőszen másolgatom ide, de Luc éli a saját kis életét, ő nem olvassa ezeket a könyveket. persze látványosan fejlődik, főleg az értelmi részekre koncentrál, és előszerettel fekszik mozdulatlan ;) na jó, a keze, lába jár, de ringlispilest nem játszik.

a fő változás, hogy hisztisebb, mint valaha. egyre extrémebb dolgokka lehet lekötni, és megnevetteni. mindig újdonságra szomjazik, látványosan szívja magába az új ismerteket.

ha hagyná, még biztosan sok minden eszembe jutna, ami a fejlődését jellemzi, de lejárt a húsz perc, amíg maximum képes egyedül elleni egy picit.