Odukat és kriptákat pattantS bús árkokig leér a szava:Ilyen a Husvét szent tavaszaS ilyen marad. Miért tudjon Ő az embervérről,Mikor künn, a TavaszbanMinden csoda csodát csinálS minden drága fizetség megtérül? Óh, Tavasz, óh, Husvét,Emberek ősi biztatója,Csak azt szórd szét…

ez az első közös ünnepünk Lucával (leszámítva Lucapu névnapját, a szülinapomat, a valentinnapot..), amelynek már Ő is szerves része lesz. szeretném, ha az évek folyamán sikerülne minden ünnep köré közös készülődést, örömteli várakozást és visszatérő szokásokat…

gondoltam, megosztom Veletek a mandarinjaink fejlődést :) az első kép január 16-án készült, Luca még a pocakomban lapult ;)              a második képet két hónapra rá, március 16-án fotóztam. azóta megszületett…

no, ha már Bars feldobta a labdát, élek a lehetőséggel és papírra (blogra) vetem a nyígomat. nem szeretek itt. egyszerűen nem tudom megszokni az itteni sablont, a szűkebb, illetve más lehetőségeket. így aztán nézzetek nyugodtan dilisnek, úgy döntöttem visszaköltözünk az előző…

Most figyeltem fel rá, hogy ide még nem írtam semmit és még mielőtt újra költözködés lenne és gyarapodna amúgy sem kicsi e-mail cím gyűjteményem pótolom ezt a hiányt :D:D.És mi másról írhatnék itt, mint a legújabb szenzációról (számomra) a MOSOLYRÓL.Már egy pár hete…

nem, mi nem erőltetjük rá a gyerekre az akaratunkat. nem, mi nem determináljuk a gyerek pályaválasztását :)

mióta Luca megszületett, igyekszem visszatérő elemeket vinni napjainkba, és úgy érzem, hogy ennek (is) köszönhető, hogy szépen, és gyorsan kialakult a közös kis napirendünk. egészen egyszerűen, lassan megtanulja/ta, mi után mi várható. ilyen visszatérő motívum, a reggeli…