Most figyeltem fel rá, hogy ide még nem írtam semmit és még mielőtt újra költözködés lenne és gyarapodna amúgy sem kicsi e-mail cím gyűjteményem pótolom ezt a hiányt :D:D.
És mi másról írhatnék itt, mint a legújabb szenzációról (számomra) a MOSOLYRÓL.
Már egy pár hete próbálkozik vele, de most már egy rövid arcvizsgálódás után ténylegesen én rám (és persze másra is:D:D:D) mosolyog. Ettől persze mi teljesen elolvadunk, ő pedig újra és újra megmutatja tudományát. Tehát újabb lépéseket tesz a szocializálódás felé. Bár ezzel nem nagyon volt gondja (két dolgot kivéve) ezidáig sem. Ma meg is fenyegettem a kedves anyukát, hogy mivel nincs része az éjszakai felkelésekben (bár ebben nekem se sok :D:D) majd telefonon zargatom pár óránként.
Mellékelnék fotót is, de jelenleg nem találok olyan igazi Lucamosolyt a saját albumomba (remélem ez a hiányosság bepótolodik egy kis segítséggel :D:D:D).