nem tudom vizsgálta-e már valaki, de kiváncsi lennék a témával foglalkozó akármire. jó lenne tudni, hogy csak engem hoz-e kis a sodromból a bömbölő gyerekem, vagy más is érez így. szégyellni való-e vagy teljesen természtes, hogy néha képtelen vagyok vígasztalni, sokkal inkább érzek dühöt a tehetetetlenség és a hangzavar miatt.
az, hogy ez most eszembe jutott köszönhető a reggel hét óta hisztiző, semmisemjó, nemalvó Lucának.
tudom, hogy jön a foga, hisz mondja ezt mindenki lassan öt hónapja. persze nincs még egy sem.. biztosan szeparációs szorong is szegény, hisz ez is várható, igaz? a fejlődési ugrásról már ne is beszéljünk..
most, miután nem evett, nem aludt, a játékai felett, mellett bömbölt, a kedvenc díszpárnáját mószerolja, és ártatlan szemekkel tekint felém, mint egy angyal. szégyellem magam, amiért a röpke délelőtt alatt (aminek még nincs is vége) többször kaptam agyvérzést.
sajnálom, hogy nem indultunk neki sétálni, de főzni szertnék, és azt ebéd utánra terveztem.
és most, miután már egy kúp is a popójába vándorolt, kezdem elhinni, hogy tényleg fájt valamije, azért a mostani nyugalom, mert hat..
hát így vagyunk mi most kettecskén..
dumcsisarok