nohátkérem, csomó minden törpént velünk. épphogy nyolchónapos Lujzimanó tegnap felült, fogalmamsincshogyan, azóta sem ismételt.. így ni:

mindenesetre ez is kipipálva. a védőnő szerint cseppetsincs lemaradva Lucus, szépen, komótosan, de mosolygósan fejlődik. 

amilyen szörnyűséges napjaink voltak nemisolyanrég, most annyira szinkronban vagyunk. nem mondom, hogy egy angyallal élek együtt, de valahogy mostanában jobban veszem az akadályokat.

foga még nincs továbbra sem, de kiválóan megkűzd a pukival (vagy mia neve annak a kukoricaizénak). az étvágya tökéletes, nem olyan finnyagép már. kissé rosszul esik, de a nagypapa főztje úgy tűnik jobban csúszik neki.. eddig nem panaszkodtak a kreálmányaimra mások, de ha neki az övé kell, ám legyen :) azért nem adom fel, hátha egyszer eltalálom az ízvilágot, ami tetszik neki. szerintem ez az egész onnan ered egyébként, hogy amit Luc hagy, azt a papa eszi meg, így aztán már ismerik egymás ízlését..

aztán, a kis nyakbabújóművésznő cserfesebb is lett. fő szavajárása a dájdáj és ata, aki nem más, mint apa. ezenkívűl a fő mutatványa az integetés, illetve aki épp nincs vele, és kérdezzük hol van, akkor is integet. mivel végülis nem cirkuszi bolond, most más nem jut eszembe.

ééééés, voltunk baba-mama klubban is. nem voltunk sokan, most indul csak, de nagyon klassz volt. Luca is élvezte a maga módján, kimaradt a délelőtti alvás, de nem vette zokon.

Lucapuval is eljutottunk végre kettesben erdőtjárni, nem panaszkodom, na. 

Ő kérte, akarta, majd mikor megkapta megszeppent. az első alkalom, hogy ékszert (Ingrid ajándékát) kunyizott tőlem, de azt hiszem nem az utolsó.. és mindeközben nyolchónapos lett :)

lassan vége a szeptembernek. Lucapu, annak ellenére, hogy sokatsokat dolgozik, megörvendeztet minket soksok lopott órával is minket, így egészen elviselhető ez a borongós hónap. eddig szerettem pedig, a jó öreg vénasszonyoknyarával. azért így is jövünk-megyünk, dacolva az időjárás viszontagságaival.

tegnap viszonylag hosszabb utat tettem Luccal kocsikázva, ügyintéztem és babalátogattunk. kissé félve pakoltam össze Lujzit, de alaptalan volt a félelmem, nagyon jól viselkedett, visszafelé cumiisten nélkül elszenderedett; édes volt.  egyre biztosabb vagyok benne, hogy lételeme a nyüzsgés, így jövő héttől babaklubba fogunk járni. igaz, pont a délelőtti alvásidőben lesz, de megpróbáljuk, úgyis minimális az alvásigénye..

egyébként meg azt hiszem egy kis szepírációs szorongás vendégeskedik nálunk.. ha eltűnök ordííít. vicces, hogy a mellékhelységben az egyszervoltholnemvoltegyicipiciházikót énekelem.. persze úgy is bömböl.. meg este fürdésnél, ha elhagyom a terepet (merthogy az még mindig a mama kiváltsága :))..

ééés, volt egy játék nemisolyanrég. AJÁNDÉKOT kaptam :)) Ingridtől! gyönyörű (élőben sokkalsokkal szebb a gyöngyházszín játéka)! szerinte karkötő, de nyakláncnak is csodaklassz! KÖSZÖNÖM!!

csigalassúsággal haladtunk az úton. a hozzátáplálást négyhósan kezdtük, gyümikkel (az almát köszönte szépen nem kérte). nyár közepétől nagy kedvvel fogyasztotta az őszibarack-banán kombinációt, ebbe kezdtem ismét almát belevegyíteni, majd jött a szilva, körte, sárgabarack. kis idő múlva, még nem volt hat hós, amikor elkezdtem a főzelékeket megismertetni. kezdetben üvegeset adtam, aztán igyekeztem hasonló ízvilágú saját főziket (répa, krumpli, sóska, cukkini, tök, uborka mittudoménmi) is becsempészni. nem arattam nagy sikert. ma már néha lecsúszik általam vagy a család által készített eledel, de a favoritok továbbra is a készételek. haddnemondjam kecskeméti sütőtök és társai.. egy hete kipróbáltam a rizsnyákot, adaléknak főzihez, gyümihez. így megette a kezem közül kikerült étkeket is. most, hogy itt a tél, talán gyümiből változatossaban tudom majd kínálni, ha üvegeset választok..

amikor Lucus beteg volt, csak tápit fogadott el. akkor ajánlotta egy anyuka a nestlé innivaló ennivalóját (kis dobozos cucc), ami nagyon ízlett Neki. szerintem ez praktikus lesz a későbbiekben utazáskor, nem itthoni étkezéseknél.

egy időben próbálkoztam délutánonként tejpépekkel. különösebb lelkesedést nem mutatott, csak az elején. mivel kicsinek ekcémás volt a bőröm, a doktornőnk egyenlőre a sinlacot preferálja a tejpépekkel szemben, és űgy tűnik Luc is.

a tejtermékek (túró, joghurt) is várat még magára óvatosságból a fent említett okok miatt. néha babajoghurtot azért kap gyümi helyett.

no akkor:

reggei - fél nyolc körül: tápszer

tízórai - tíz-tizenegy körül: gyümi, babajoghurt

ebéd - egy körül: főzelék, néha tápszer, ha nem kell a főzi (ez egyre ritkább)

uzsi - négy-öt körül: sinlac üresen, vagy gyümivel, nestlés ennivaló innivaló

vacsi - nyolc-kilenc körül: tápszeres szundi

mivel fogacskája még mindig nincs, nagyon óvatos vagyok a rágnivaló dolgokkal. talán túlságosan is. kapott már persze morzsákat a tányérunkról ebből-abból, de óvatos duhaj vagyok. tudom, azzal a pár foggal sem lesz sokkal másabb, de annyira félek, hogy félrenyel egy nagyobb darabot. így, amikor a kifli felpuhul, elorozom. úgy adnék neki pufibiokölest is, pufikukoricát, de attól is félek. és ez így van a babakeksszel, és ki tudja még mi mindenből marad ki..

szóval a husik kimaradtak: nem véletlenül ;) babakaja, amibel hús leledzik lecsúszik ám. amibe én kutyulok, nem kell. hetente egyszer-kétszer olyan bébiétel kerül le a polcról, amiben található ilyen fehérjeforrás. és néha a tányérunkról is csurran neki. megjegyzem a kolbász, amit már természetesen megnyalt, izlett neki, de a Neki készített ínyencség, galambhusis menü nem kellett..

megszomjazott..

úgy tisztességes, Luca miatt, ha most arról is beszámolok, hogy éjszaka nem kellett kelni hozzá (Lucapunak sem remélem.. ;)). picivel korábban indítottuk ugyan a napot, de azt hiszem ez belefér. szóval történnek jó dolgok is ám.. nem minden éjszaka dolgoznak a fogboszorkányok????

az, hogy néha kifakadok itt, jót tesz nekem. egyrészt. másrészt, tisztelet a kivételnek, a babablogdömpingben főként a cukormázas oldal tükröződik, hiszen a szépről, jóról könnyebb írni. de hiszem, hogy attól, hogy merem vállani az érzéseim, nem kell Luca előtt szégyenkeznem, ha egyszer keze közé kaparintja majd e sorokat.

azon meg kűzdök, hogy a nyihogástól, "céltalan" sírástól függetlenítsem magam, nem tudom valaha menni fog-e..

PS: ha valaki útnak indul gyermekével, kesztyűt is adjon rá, hogy ne kelljen hazaérve a csöpp kezét kiolvasztani, mint én tettem az imént ;) (jólvanna, nem adtam rá, mert azt hittem még nincs itt a tél, pedig de)

nem tudom vizsgálta-e már valaki, de kiváncsi lennék a témával foglalkozó akármire. jó lenne tudni, hogy csak engem hoz-e kis a sodromból a bömbölő gyerekem, vagy más is érez így. szégyellni való-e vagy teljesen természtes, hogy néha képtelen vagyok vígasztalni, sokkal inkább érzek dühöt a tehetetetlenség és a hangzavar miatt.

az, hogy ez most eszembe jutott köszönhető a reggel hét óta hisztiző, semmisemjó, nemalvó Lucának.

tudom, hogy jön a foga, hisz mondja ezt mindenki lassan öt hónapja. persze nincs még egy sem.. biztosan szeparációs szorong is szegény, hisz ez is várható, igaz? a fejlődési ugrásról már ne is beszéljünk..

most, miután nem evett, nem aludt, a játékai felett, mellett bömbölt, a kedvenc díszpárnáját mószerolja, és ártatlan szemekkel tekint felém, mint egy angyal. szégyellem magam, amiért a röpke délelőtt alatt (aminek még nincs is vége) többször kaptam agyvérzést.

sajnálom, hogy nem indultunk neki sétálni, de főzni szertnék, és azt ebéd utánra terveztem. 

és most, miután már egy kúp is a popójába vándorolt, kezdem elhinni, hogy tényleg fájt valamije, azért a mostani nyugalom, mert hat..

hát így vagyunk mi most kettecskén..

megérett egy újabb nyühögő poszt. ne mondja nekem senki, hogy egyszerű az anyaság. akármennyire is imádom a gyerekem néha egy börtönnek élem meg a gyedet. főleg a mostaniakhoz hasonló esős napokon. valahogy ebbe nem gondoltam bele, amíg Luc pocaklakó volt, és igazából senki sem készített fel erre. lehet, hogy azért, mert ez nem jellemző érzés? rajtam sokszor előtör sajnos.. persze átlendülök, de akkor is.. ha ezeket a napokat még tetézi egy nyűgös, hisztis, aludni nem akaró Lucababa igazi házisárkánnyá alakulok.

a szeptember Lucapu munkája miatt amúgy is nehéz, számolom a napokat októberig. utána rendszeres testmozgás ügyben teszek lépésket. kell valami állandó elfoglaltság gyerek nélkül. csak azért, hogy ne egy idegbeteg, önmagából kifordult anyuja legyen Lujzinak. no meg azért, hogy jobb legyen tükörbe nézni..

terveim között szerepel eljárni babaklubba a kisasszonnyal. a babuszit nem merem elkezdeni még, és igazából nem tudom, hogy a télen elkezdjük-e, tekintve Luc betegségeskedésit.. kissé határozatlan vagyok..

remélem ma látok ehhez hasonló képet, csak épp a kiságyában.. felhívom a figyelmet a lábtartásokra, a kis plüss Nyurgasrtuccal spontán alakult így ;)

ma este elérkeztünk első gyógyszerkúránk utolsó adagjának bevételéhez. hurrá. nem mondom, hogy egyszerű volt hét napon keresztül, minden este két kanál szuripot (én hívtam így a kanalas gyógyszert picinek) beadni a kislányunknak, de most vége. Luca a héten még megörvendeztetett minket pár pöttyel, de mostanra az is elmúlt. újra a régi Lucababa.

időközben jubilált a blog, a napokban volt egy éves. semmi extra, csak úgy megemlítem.. persze azért jó nagyon, hogy időközben Domborkából mosolygós Lucalány lett. nagyon gyorsan röpül az idő, valaki állítsa meg!

 kviddics:

/szerkesztette: lucapu/

Lujzi bújkál a bacik elől ;)

háromszoros lekopogás után kijelentem, hogy Lucus tegnap már láztalan volt, az éjszakát átdurmolta. remélem ez ma is folytatódik. bár még fáradékony volt, sokszor aludt keveset napközben, de határozottan jobban fest a kisasszony.

nagyon köszönjük a ránkgondolást, használt ;)

azon töprengtem, hogy ha ez a baci picit késik és a babauszi után robban, biztosan arra fogta volna mindenki, köztük én is, és okolhattam volna magam.. önző módon kicsit örülök, hogy nem kellett azzal összefüggésbe hozni..

Lujzi ügyesen közreműködik a gyógyulásban. orrszívó, kanalas gyógyszer, vizsgálatok, kúpok, hűtőfürcsi, orrcsepp - nem fognak ki rajtunk.

ami döcög, az az evés. egyszerre keveset eszik (ez az étvágytalanság a gyógyszer miatt is lehet), és kanállal nem fogad el semmit. gondolom a kanalas szirup miatt előítéletes (pedig az fémkanállal adom), de előtte is döcögött már.. elég finnyás kiscsaj.. nem tudom, hagyjak-e pár nap szünetet, de azért már olyan nagy ahhoz, hogy állandóan tápit egyen.. egy elvemből pedig nem adok. nem adok neki főzit, gyümit nagylukú cumisüvegből. no, midegy; ez legyen a legnagyobb bajunk. azért, ha valakinek van valami furmányos ötlete szívesen veszem. jó lenne a tápszeradagot leminimalizálni..

Lucus lepaktált TüdőGyulával. megjártuk a vérvételt, röntgent; mindenhol ügyes volt, és összehaverkodott akivel csak lehetett. délelőtt egy nagy köhögési rohammal hozta rám a frászt, ez adta meg a végső lökést a röntgen irányába. mostmáraztán szeretném ha gyorsan legyőzné kiskorú K.L., hozzánkjólbeköltözött T.Gy.-t.

• kúp, szirup, kúp..
• hűtőfürcsi a köbön
• láz estére legyőzve
• doktornéninek integetett pápázásra - szívbemarkoló volt
• antibiotikum ma estétől, orrszívó, orcsepp továbbra is
• holnap vérvétel, pisiakció

a baciűzőpuszikat köszönjük, talán győzedelmeskedünk lassan ezen a fránya betegségen. Lujzi egyébként ma vidámabb volt, én sokkal sokkal hisztisebb vagyok negyed ekkora lázzal is.

nohát, az van, hogy a láz, hol alacsonyabban, hol magasabban a vendégünk még, kis szörcsivel tarkítva. ám reggelente, és néha napközben is láztalan. a vizelet negatív szerencsére. más teendő a lázcsillapításon kívül továbbra sincs. a kedve változó, többnyire mosolygós Lujzi. ha jövő héten is folytatódik a magas hő, vérvétel vár ránk..

tegnap este kudarcba fulladt az első vadleshez fűződő élménye, gyakorlatilag nyaffal és velőtrázó sírással szabotálta ez irányú ötletünket. aztán a sírást folytatta itthon is mintegy másfél órán keresztül. ezidáig nem igazán találkoztunk hasonló helyzettel. mondhatni álomba ordította, nyűglődte magát. Lucapu reggelre legalább 20 fogacskát várt. egy sincs továbbra sem..

igenis lehet vizeletgyűjtőzacsiba pisitelkapni. az elmúlt hét hónapban párszor már szükségünk lett volna rá, de sosem jártam sikerrel. tegnap már beszereztem egy bilit (nem röhögni!) is. ám most sikerüüüült! apró örömök az életben... remélem az eredménynek is így fogok majd örülni..

este Lucus még lázas volt, hűtőfurcsi, kúp, majd a vacsi felénél álomországba szökött. hajnalban aztán felébredt. láza nem volt, így gondoltam kicselezem, hiszen beteg, elvek félre, Lucapu uzsgyi tápiért, hátha alszunk délig. mármint csak mi, azapu nem.. tápi beszlupa, durmi. negyed hétkor motoszka, éber szemek. enyhén puffogva, amiért nem jött be a csel, nekiálltam ágyazni, újabb tápiért menni. tápi gluggy, gluggy, neeem alszunk. na jólvan. kv bekészít, Luc büntiből kicsit vissza kiságyba játszani. térülök, fordulok.. no, megyek, hogy most már aztán átöltözzünk pizsiből és mit látok: ALSZIK :DD én totál felébredtem persze, jól megviccelt a lányom :)

nem is az a lényeg, hogy egyedül aludt el. bár nem szokása, azért volt már rá példa. sokkal inkább az, hogy akarhatok én bármit, ő dönt most már. hogy (hoggyal nem kezdünk mondatot..) mikor alszunk, mikor eszünk, mikor játszunk, mikor táncolunk, mikor sétálunk. én csak asszisztálok, és erőnek erejével próbálom azért néha a saját akaratomat ráerőszakolni, több kevesebb sikerrel ;) altathatom én, ha ő nem akar. és puffoghatok (ahogy teszem is néha, ha nem sikerül), de be kell látnom, hogy felesleges. mert ő a főnök.

tegnap óta van egy mozdulat, amivel levesz a lábamról. biztos sokaknak nem új a dolog, de nálunk tegnap kezdődött. ha nyúlok felé, hogy felemeljem, nyújtja a kis kezeit felém. imádom. ennél jobb csak azt, amikor a nyakamba bújik, majd az arcomhoz cuppantja a kis száját. mondtam már, hogy imádom?

tegnap délutántól ma reggelig nem akart Luca láza 38 alá menni. reggel láztalan volt, de fél órája megint felfelé igyekezett. szörcsi szűnőben, de a láz nyugtalanít. délután megnézi a doktornénije. bízom benne, hogy a magas láz, kiölte a bacikat.

kicsit aggaszt, hogy Lucus ilyen gyakran köt szövetséget bacikkal. eszünk sok gyümit, sokat levegőzünk.. sajnálom nagyon, hogy olyan kevés ideig tudtam csak anyatejjel táplálni, biztosan nagyobb védettséget jelentene, ha még mindig szopizna.. aztán lehet, hogy a sosembeteg háziorvos nagymami hoz haza víruskákat.. vagy talán a fogzás miatt legyengült egy kicsit a szervezete..

tegnap még lázasan is bohóckodott, persze estére teljesen kipurcant szegény.

"Az Ön héthónapos kisbabája ugyan csak kíváncsi korszakába lépett. Első kézből akarja megismerni az őt körülvevő világot, de azzal még nincs tisztában, hogy amit tesz, az veszélyes vagy romboló lehet. Ezért aztán vakmerő nemtörődömséggel száguld végig a házon.

Mostanára már majdnem teljesen tökéletesítette kúszótechnikáját, egész ügyesen közlekedik. Ahogy erősödnek a kúszóizmai, egyre gyakrabban próbál felállni. A babát nem lehet megtanítani állni, de azt megmutathatja neki, hogyan hajoljon derékból előre, úgy, hogy amikor megpróbál leülni, a jól kipárnázott fenekén landoljon. Ha a baba már tud állni, kipróbálja, mire is képes ebben az ingatag helyzetben. Hamar megtanulja, melyik tárgy vagy bútordarab elég erős ahhoz, hogy biztos támaszték legyen, és melyik nem.

A kicsi egyik kedvenc játszóhelye a konyha. Figyelje meg, melyik konyhaszekrénybe tud bebújni, és abba csak biztonságos, törhetetlen dolgokat tegyen. A többi szekrényt és fiókot szerelje fel zárral vagy lakattal. A kicsik imádják kiüríteni a szemetes tartályokat, ezeket tegye olyan helyre, hogy ne férhessen hozzájuk. Vigyázzon, amikor egy ajtót nyit ki vagy zár be, mert sok baba szeret elbújni mögöttük, tetszik neki a nyíló ajtó okozta meglepetés.

Kialakult a kicsinél a csipeszfogás, a hüvelykujja és a mutatóujja közé csippentve vesz a kezébe kisebb tárgyakat. Lehet, hogy már rá is tud mutatni arra, amit akar, és szemével követi azt a tárgyat, amelyre valaki rámutat. Látása és figyelme annyira éles, hogy képes a szobában levő egyetlen új tárgyat is észrevenni.

Ebben a korban nehéz előre megjósolni, milyenek az evési szokásai, mert ízlése gyakran hétről hétre változik. Ha épp fogzik, nem érdekli az evés, inkább csak alaposan szemügyre veszi az ételt. Nyugodtan teljesítse a kívánságait (az ésszerűség határain belül), és ne erőltesse az evést.

Ugyanilyen kiszámíthatatlan az alvás tekintetében is. Egy nyolchónapos aktív baba kevesebbet is alhat, mint korábban, de van, hogy annyira kifárasztja magát, hogy hosszabb periódusokat is átalszik. Ha a kicsi túlságosan felhúzza magát, valószínűleg nem fogja nyugodtan átaludni az éjszakát. Ha ez előfordul, nyugtassa meg halk beszéddel, simogatással, ringatással vagy énekkel.

A nyelvi fejlődés már sokkal az előtt megkezdődik, hogy a kisbaba kimondaná az első szót. Beszélgessen vele, amelyen gyakran csak lehet, még akkor is, ha ez egyelőre meglehetősen egyoldalú. Észre fogja venni, hogy egyre gyakrabban utánozza az Ön által kiejtett szótagokat. Ami Önnek értelmetlenségnek hallatszik, azzal ő azt akarja utánozni, amit éppen hallott.

Testi fejlődés

• Csipeszfogást alkalmaz
• Képes az egyik tárgyat a kezében tartani és manipulálni vele, miközben a másikat figyeli
• Rámutat dolgokra, és szemével követi azokat a tárgyakat, amelyekre rámutattunk
• Úgy is tud előre vagy hátra kúszni, hogy az egyik kezében tart valamit
• A bútorokba kapaszkodva feláll
• Ha valaminek nekitámaszkodhat, már úgy is megáll, hogy a kezét nem használja
• Álló helyzetben az egyik lábát a másik elé helyezi
• Tapsol és integet
• Mindent megkóstol

Szociális fejlődés

• A neki nem tetsző tárgyakat ellöki magától
• Ragaszkodik a szüleihez, az idegenekkel jobbára óvatos
• Megsimogatja a tükörképét, rámosolyog és megcsókolja
• Kiabál, hogy felhívja magára a figyelmet
• Ha nem is látja vagy hallja, utánozza az embereket és viselkedésüket
• Nem szereti a korlátokat

Értelmi fejlődés

• Emlékszik a múltbeli eseményekre
• A tárgyakat mint külső, háromdimenziós valóságot veszi szemügyre
• A „mamá”-t és a „dadá”-t mint neveket ismételgeti"

babauszi ugrik. Luca dáthás. tegnap óta szörtyizik szegénykém, elég cudarak az iccakái, így a mieink is.. nem nagyon kap levegőt, ezt csak tetézi, hogy cumival alszik, így a száján át sem jut túl sok oxigénhez. 

igazából nem is csodálkozom, hogy megfázott ebben az időben. hétvégén sokat voltunk levegőn; már akkor éreztem, hogy az a bolond szél, árnyékban hűs, napon dögmeleg bekavarhat.. és tessék, azanyaimegérzés..

az uszit sajnálom, de nem is én lennék, ha nem törpént volna valami. mindegy, a lényeg, hogy Luc hamar legyőzze a kuszimanókat. no, meg a fogtündérekkel is jó lenne, ha összebratyizna..

el sem hiszem! babaúszás indul nemisolyanmessze tőlünk!!! annyiradeannyira szerettem volna már régesrégen; és most végre lehetősége lesz Lucának kiskádon, kismedencén kívül is lubickolni. annyira vártam erre, mégis most kicsit félek, nehogy csalódást okozzon. félek, hogy Luc már "öreg" (búvárreflex..) elkezdeni, de talán még nem késő.. jaj, mikor lesz már szerda???

tizenhárom éve egy mesével és egy sétával kezdődött.. bár, emlékeznék azokra a szavakra.. annyira azért nem voltunk fiatalok, hogy a mesének alapja lett volna, Ő mégis ezt az utat választotta. szépen lassan belehabarodtam, és boldogítjuk egymást immár a bűvös szám bűvöletében. hosszú, göröngyös út van mögöttünk, de jól van ez az élet kitalálva, a sok nehézség mellett nagyon sok szép dolog történt velünk.

Lucamanó érkezése, ha lehet, még jobban elmélyítette a kapcsolatunkat. az imént elbarangoltam Luccal, ama bizonyos séta irányába. a forgalom nagyobb volt, mint akkor, a fák is közelebb értek az éghez. a szívem viszont pont úgy dobogott, mint akkor. boldog évfordulót nekünk, Lucapu ;)